Magyar Közélet

Jó svádájú (vagy annak látszó), magukat a "nép barátjának" feltüntető milliárdosok basáskodnak kormányzás címén az ország felett...Saját "territóriumuknak" tekintik a 92 ezer négyzetkilométert: nem egy igazgatandó, legjobb feltételek szerint elvezetendő területnek, amelyen egy emberközösség él...Nem! Sokkal inkább saját vadászterületnek, birtoknak, ha tetszik, hűbérbirtoknak. A régi arisztokrata-mágnásvilág "attitűdjei" köszönnek itt vissza....

Ezek a fiatal és középkorú urak (és kisebb számban hölgyek) olyannyira gőgösek, olyannyira eldurvultan lekezelőek...annyira látszik rajtuk, hogy úgy érzik: ők most a saját grundjukon fociznak, és úgy szabank át mindet, területet, játékszabályokat, ahogy csak akarnak...A demokráciának már a formális szabályaira sem adnak (vagy csak alig). Az informális szabályokra pedig, miszerint egy kormányzatnak szolgálnia kellene az országot és ők is csak egy az egyenlők közül....hát ez utóbbiaknak halovány nyomát sem lehet felfedezni, sem tevékenységükben, sem kommunikációjukban. 

Végtelenül gőgösek, végtelenül magabiztosak és végtelenül úgy bánnak az országgal és annak népével, mint a hűbérbirtokos a cselédjeivel. A kommunikációjuk - hogy visszatérjek erre - több, mint hánytató! Undorító, kiborító, ellenszenves, gőgös! Pökhendi. Mindegy, hogy ez szívből jöne-e vagy "megtervezett"...akkor is nap mint nap azzal az érzéssel kell szembesülnöm, hogy "pajtikám, a nyakadon állunk a bőrbakancsunkkal, ne nagyon szuszogjál, mert bármikor nyomhatunk rajtad még egyet!".

Na, szóval, ez: KORMÁNYZÁS?????? Melyik nyugati demokrácia lakói viselnék ezt el? Ennek a töredékét akár? Csak egyet tudjon mutatni bárki is, csak egyet!

Undorító...roppant módon. Mert bár tudjuk, hogy tőlünk nyugatabbra sem minden szent és patyolattiszta, a hatalom mámora ott is megérinti azokat, akik a közelébe kerülnek...De ilyen mértékű lenyúlásra, a köznek és a népnek ilyen módon valós "saját tulajdonként kezelésére" nincs példa a művelt nyugati világban. Megkockáztatom: a környező államokban sem már, vagy egyre kevésbé - nálunk egyre inkább...

Lassanként válrom, hogy bevezessék a cuius regio, eius religio elvet...

Hazánk nem rés, hanem bástya! Ez a felirat olvasható a méltán hírhedtté vált Tanú című filmben. Úgy tűnik, mostanáig a Fidesz környezetében sem volt "rés", vagy nem volt látható...külsőre mindenki összezárt. Mostanában mintha repedezne az egység és megjelennének hajszálrepedések....no nem a Zemberek körében, ott még nem...Az értelmiségi holdudvar dühöng egyre inkább (nem csoda, aki beáll a sorba, az egy életre kiírja magát a hiteles és demokratikus szakemberek sorából, ezt meg mindenki azért nem vállalja, még a Vezérért sem..).

Vagy két hete Németh György szociológus és nyugdíjszakértő kelt ki Matolcsy min. úr/elvtárs politikája ellen...Azt kérdezte ez az ismerten jobbos kötődésű szakember, hogy miért akarja megbuktatni Mat miniszter úr saját kormányát? A cikket a hvg.hu-n hozták le, ez is sokatmondó.

Most azonban egy sokkal belsőbb körből jött a váratlan bírálat! Mellár Tamás, az előző fidesz-kormány idején a KSH elnöke, most a köztudottan jobbos kötődésű Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója bírálta meg csúnyán a kormányt...de nem is kicsit ám!

Nem fúznék hozzá sok kommentárt. A lényeg: nem tartja elfogadhatónak a nyudíjeinstandot (az einstandot magát nem!), sem a külföldiek totális bizonytalanságban tartását a válásgadókkal. Szerinte lósz.....t lesz itt egymillió új munkahely, ahogy a hat százalékos növekedés is csak álom, álom, édes álom!

Csendben kérdezem: mikor kiáltják ki ezekről az embrekről jobboldalon, hogy kommunista elhajlók, zsidóbérencek és bárnybőrbe bújt farkasok, a multinacionális tőke álruhás ügynökei? :-) :-))))))))))))))

Mit nem talál ki a Pécsi Tudományegytem? Hát azt, hogy amelyik orvosunk rövid időn belül külföldre megy dolgozni, az részben vagy egészben fizessek ki a képzésének költségeit. Nehogy mán' mink itten a külfödnek termeljük a drága magyar orvosokat!

Szóval, a képzés 13 milla/fő, aki kimegy dolgozni, az fizesse ki ezt, vagy ebből valamennyit. Ezt törvénybe is iktatná a drága egyetem drága agytudora!

Rájöttem: forradalmat akarok. Mindig is azt akartam - az, hogy eddig nem így éreztem, valamiféle hibás idegi működés következménye lehetett, nyilván. De mára felülbíráltam magamban ezt a hibás gondolatsort...és rájöttem: igen, forradalmat akarok, még több forradalmat.

Mindenhol. Nem csak a fülkékben - a virágárusnál, a metróban, a villanyszerelőnél, a pizzériában - mindenütt!

Most hallottam egy összefoglalót arról, hogy Európában hány személy él szegénységben. Itthon - a miniszteri beismerés szerint - közel 1,7 millióan....

Mondjátok, hogy sikerül ez nekünk minden korban és minden rendszerben? Hogy lehettünk a Horthy-korszakban a hárommillió koldus országa? És hogy közeledhetünk megint a felé a szám felé (ha már nem vagyunk ott most is), most, a huszonegyedik században?? 

Hogy sikerül ez nekünk mindig???? Kortól és rendszertől - úgy látszik - függetlenül???

Elnéztem európai politikusok arcát...Mennyire mások, mint a mai magyar vezetők ERŐSZAKOS AKARNOK ARCAI! Egy finn politikust néztem éppen a tévében: kismult arc, az erőszakosságnak és az akarnokságnak még csak a nyomát sem hordozza! Lerí róla viszont a másik ember akaratának és  a szabadságnak a tisztelete...

De a magyarok többségének, úgy látszik, nem hiányzik ez a fajta "nyugatias" szabadság, amiről a nyugati arcok mesélnek!

Az önbizalomhiányos és kollektív lelkületű embereknek (már ha náluk lehet "lelkületet" emlegetni) inkább az erő kell...az ERŐ...amely nem megmutatja, hanem KÖTELEZŐEN KIJELÖLI az "utat". 

Egy ideig - amíg azt hitték, hogy csak a Gorenje hűtők szabad vásárlásával jár együtt - tetszett is a magyaroknak a demokrácia meg a szabadság. Amikor aztán beléptek a szabadság járulékos "kellemetlen elemei" is  - mint a gondolkodás és  az események figyelésének kötelezettsége, a tájékozódás kötelezettsége, az öngondoskodás, az élethosszig tanulás szüksége -, na, akkortól fogva egyre kevésbé "lájkolta" honpolgártársaink és társnőink jelentős része ezt a "fránya demokráciát".

Inkább hajlandó volt lemondani a szabadságról is, csak hogy ne kelljen "vesződni" ezzel az új, feleslegességeket hurcoló rendszerrel... 

És úrja itt az ERŐszakos arcok!

Hááááát...messzebb keveredünk mi Európától, egyre messzebb...

Ahogy mondani szokás: én már a demokrácia gyermeke vagyok. Pontosabban: a "felnőttje". Nincs mit tagadni ezen: akkor lettem nagykorú, mikor - az akkor még - demokratikus elkötelezettségű honi fiatalok valami Fidesz nevű erő körül tömörülve éppen a szovjeteket küldözgették hazafelé (de csak akkor persze, mikor mentek volna már maguktól is...no mindegy).

Szóval, el tudjátok képzelni, hogy így, a demokráciába és a szabadságba belenőtt emberként pont erre vágytam, ami van körülöttünk! Erre! Egy Vezérre, és az ő kormányzatnak titutált Forradalmi Felforgató Csapataira. És azok áldásos tevékenységére - nyugdíj ügyben, meg minden más ügyben -, amit véghez visznek. Az általuk "elhozott" totális bizonytalanságra, az eddig létezett valamiféle rend totális felforgatására, a minden kiszámíthatóságot lábbal tipró "nép nevében-akciókra".